Mond auf dem Wasser - Moderne japanische Liebesgeschichte

 

„Mond auf dem Wasser“ versammelt 14 Erzählungen von bekannten und weniger bekannten japanischen Autoren. Für Junichiro Tanizaki-Fans hält der Band aus den 70er Jahren die erste Erzählung des Enfant Terribles bereit: „Das Opfer“ (auch bekannt als „Tätowierung“ oder verfilmt als „Irezumi – Spider Tattoo“) das ist nicht nur eines, sondern nur das erste. Der Tätowiermeister Seikichi ergötzt sich an den Schmerzen seiner Kunden. Doch ihn drängt es, eine bestimmte junge Frau ausfindig zu machen, der er ein wahres Meisterwerk tätowieren mag. Durch Zufall wird genau diese Frau, eine angehende Geisha, als Botin zu ihm geschickt. Er betäubt sie und tätowiert ihr eine Spinne auf den Rücken – ein Symbol für ihre Fähigkeit, Männer einzufangen und ausbluten zu lassen. Das erste Opfer findet die Schönheit im Tätowiermeister.

Shotaro Yasuokas Protagonist in „Die Glasschuhe“ verbringt einen ungewöhnlichen Sommer: Nachts arbeitet er als Wachdienst in einem Waffengeschäft, tagsüber verbringt er seine Zeit bei Etsuko, die das Haus eines Amerikaners hütet. Die Stimmung zwischen den beiden ist losgelöst, etwas verrückt und sicherlich naiv – doch die Sommerferien des Amerikaners neigen sich zu Ende und damit die unschuldige Zeit des Paares.

Seiichi Funabashis „Die Distelwolke“ ist mehr als tragisch: Der Witwer Ichimatsu verliebt sich in eine weitläufige Verwandte seiner verstorbenen Ehefrau. Das junge Mädchen Chika hat sich jedoch bereits mit einem Soldaten verlobt, der in den Pazifikkrieg zieht. Auch sie fühlt sich zu dem Witwer hingezogen, obwohl die Familie von Ichimatsu eine Beziehung der beiden verurteilt. Doch Ichimatsu ist mehr als vorbildlich: Obwohl sich mehrere Möglichkeiten bieten, rührt er Chika nicht an. Er will warten, ob Chikas Verlobter lebend aus dem Krieg zurückkehrt und dann Chika vor eine Entscheidung stellen. Doch leider kommt schließlich alles anders.

Kyoshi Takehama erzählt in „Ikaruga-monogatari“ von Omichi, die sich unglücklich in einen Mönch verliebt.

Ryunosuke Akutagawas Erzählung „Kesa und Morito“ handelt von einem Verbrechen, das in zwei Selbstgesprächen geführt wird. Morito ist ein alter Verehrer von Kesa. Doch sie hat einen anderen geheiratet und hat ihre Schönheit über die Jahre eingebüßt. Morito vergeht sich bei einem Wiedersehen an Kesa, will sie sogar dazu überreden, gemeinsam Kesas Ehemann umzubringen. Doch Kesa hat andere Pläne.

Shusei Tokuda zeichnet mit „Der Orden“ das Bild einer unglücklichen Ehe. Kanoko geht erst eine Ehe ein, als sie vom Berufsleben enttäuscht wurde. Doch auch ihr Ehemann ist eine Enttäuschung: Er kann nicht mit Geld umgehen, macht Spielschulden, schert sich kaum um seine Ehefrau und ist obendrein noch unfruchtbar. Mehrfach versucht Kanoko sich von ihm zu lösen, doch scheitert sie jedes Mal erneut.

Kafu Nagais Erzählung „Geliebtes Gesicht“ spielt – wo auch sonst – in den Freuden- und Vergnügungsvierteln Tokios. Zwei Taxi-Chauffeure verbringen die Nacht vor den Toren Yoshiwaras. Toyo beginnt in einer rührseligen Stimmung seinem Kollegen Tame von seiner verstorbenen Ehefrau und deren Ebenbild, einer Tänzerin aus Asakusa, zu erzählen.

Auch Fumiko Hayashis „Tokio“ ist eine tragische Liebesgeschichte: Ryo verkauft im ausgebombten Tokio der Nachkriegsjahre Tee. Die verheiratete Frau wartet auf die Rückkehr ihres Ehemanns, der in Sibirien in Kriegsgefangenschaft ist. Doch während ihrer Verkaufstour von Baracke zu Baracke lernt sie Tsuruishi kennen und lieben. Leider ist den beiden kein Happy End vergönnt.

Mit „Mond auf dem Wasser“ lässt Yasunari Kawabata Kyoko an ihren verstorbenen Ehemann denken. Von seiner Krankheit schwer geschwächt, war dem Mann Kyokos Handspiegel ein Fenster zur Welt. Doch auch seinen eigenen Verfall konnte er damit beobachten.

„Im Wiederaufbau“ befindet sich ein Hotel, in dem sich Ogai Moris Protagonist Watanabe mit einer Europäerin trifft, mit der er einst intim war. Die Sängerin tourt mit ihrem Pianisten Kosinski durch die Welt und vielleicht auch durch die Betten. Ob der Wiederaufbau der Beziehung der Europäerin mit Watanabe gelingen wird?

Shimei Futabateis Ich-Erzähler wird sich während seines Studiums des eigenen „Mittelmaß“ bewusst. Er quartiert sich bei entfernten Verwandten ein, die ihn primär als Diener behandeln. Er schluckt die Demütigung herunter, hat er sich doch in die Tochter des Hauses Yukie verliebt.

Masuji Ibuses Protagonisten wird der „Besuch einer Frau“ angekündigt – sehr zum Missfallen seiner frischgebackenen Ehefrau. Denn es handelt sich bei der Frau um Aiko, die vor Jahren den Heiratsantrag des Ich-Erzählers abgelehnt hatte.

„Eine Glocke aus Fukagawa“ klingelt in Matsutaro Kawaguchis Erzählung, wenn der Ich-Erzähler seine Nächte mit der Witwe O-ito verbringt. Der Protagonist hat sich über dem Sushi-Lokal von O-ito eingemietet, um Literatur zu schaffen und ein bedeutender Autor zu werden. Um nicht von seiner brotlosen Kunst abhängig zu sein, trägt er sich mit dem Gedanken, O-ito zu ehelichen. Doch als der Ich-Erzähler die ersten Früchte seines literarischen Engagements erntet, entschließt sich O-ito anders.

In „Manazuru“ von Naoya Shiga macht ein Junge seine erste Erfahrung mit dem Gefühl der Liebe und geht einen ersten Schritt Richtung Erwachsenwerden.

Zwar sollen die Erzählungen in „Mond auf dem Wasser“ „Moderne japanische Liebesgeschichten“ sein, doch trifft dies nicht unbedingt auf alle der versammelten Werke zu. So sind die Protagonisten in Ryunosuke Akutagawas „Kesa und Morito“ eher von Abscheu getrieben; Junichiro Tanizaki spielt in seiner ersten Erzählung bereits mit den sadomasochistischen Fantasien, die sich auch durch sein späteres Werk ziehen.

http://japanische-literatur.blogspot.com/2013/02/mond-auf-dem-wasser-herausgegeben-von.html

Sólyom Anna: Macskabár

Nagore élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól - helyzete azonban reménytelen, így végül egyhónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek - többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás - sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére.

Sólyom Anna Budapesten született, 2012 óta Barcelonában él. Filozófus, és az írás mellett testalapú stresszcsökkentő módszerekkel, mindfulnesszel és biodinamikus craniosacrális terápiával dolgozik. 2012-ben jelent meg magyarul Párnafilozófia című esszéje, spanyolul 2018-ban kezdett publikálni. A spanyol mellett hollandul és portugálul olvasható A mindennapi élet mágiájának kicsiny kurzusa (Pequeno curso de magia cotidiana) című kézikönyve, míg a Kapcsolódj vissza a testedhez (Reconecta con tu cuerpo) című írása idén jelenik meg cseh nyelven. A Macskabár (Neko Café) az első regénye, amely több mint 12 nyelven jelent meg Laura Stagno illusztrációival, többek között franciául, németül, görögül, olaszul és portugálul.

Xue Yanping : Lazúrkő

 

1977, Peking. Néhány fiatal, akiket a kulturális forradalom ide­jén vidékre küldtek dolgozni, visszatér az újjászületőben lévő fővárosba. Többségüknek az a célja, hogy a régen várt egyetemi felvételire készüljön, azonban a zűrös ügyeiről és heves termé­szetéről ismert Öreg Kettőt egészen más dolog foglalkoztatja - el akarja nyerni osztálytársa, a gyönyörű és okos Wu Qiang szerelmét. Legnagyobb örömére érzései viszonzásra lelnek, ám amikor környezetük tudomást szerez a viszonyukról, rosszindulatú pletykák kelnek szárnyra, amelyek súlyos árnyékot vetnek mindkettejük jövőjére. Eközben Wu Qiang barátnője, Daling reménytelenül sóvárog Öreg Kettő után, de egy szomo­rú eseményt követően érzelmeit mélyen magába kell temetnie. Mindhárman keserű tapasztalatok árán tanulják meg, hogy bár a társadalomban komoly változások mentek végbe, a nagy múltú kínai lakóközösségek, a hutongok továbbra is sajátos rendszerek és értékek mentén működnek, és kegyetlenül kita­szítják azt, aki megszegi a szabályokat. Sikerül vajon a fiatalok­nak megtalálni a boldogságot ebben a zavaros és sokszor közö­nyös világban? Vagy meg kell tanulniuk élni a saját törvényeik szerint? 

A jelenleg Magyarországon élő kínai írónő legújabb, ízig-vérig pekingi könyve mesterien megírt tabló egy lüktető és páratla­nul sokszínű nagyvárosról, múlt és jelen sokszor ambivalens kapcsolatáról, valamint a hétköznapok váratlan tragédiáiról és apró örömeiről.

Mo Yan : Élni és halni végkimerülésig

 

A ​regény elsőszámú narrátora, a kommunista hatalomátvétel után nem sokkal kivégzett földesúr, Ximen Nao hatszor születik újjá. Ötször állatbőrben – szamár, ökör, disznó, kutya, majom – majd hatodjára, abban a pillanatban, mikor beköszönt 2000 újéve, már emberként, a saját ükunokája, Nagyfejű Lan Qiansui testében, hogy 2005-ben, ötévesen nekifogjon az 1950 és 2000 között történt események elbeszélésének, és önmagába zárja a regényt. Az állattestben bolyongó Ximen Nao hányattatásain, és a kivégzése után magára maradt családja tagjainak, a saját és ágyasai gyermekeinek, illetve az ő házastársaiknak szövevényes viszonyrendszerén, a családtagok nyomorúságán és boldogságán keresztül láthatjuk, hogy a választásnak milyen illúzióit kínálta fel a sors a világnak ezen a pontján, ebben az időben a reménytelenül csökönyös és az ambiciózusan elvtelen emberek számára. Mindeközben a család tagjai közül az idő előrehaladtával egyre jobban kiemelkedik a második narrátor, a hivatalnokká váló, majd a karrierjét egy szerelem miatt feladó Lan Jiefang.

 

Korábban bemutattuk a szerzőtől:   Mo Yan: Szeszföld

 

Wataru Ohashi: Shiatsu másként - Ohashi akupresszúra-módszere

Ez a könyv az első összefoglaló mű Wataru Ohashi akupresszúrás módszeréről, az ohashiatsuról. A technika a shiatsu, a hagyományos japán akupresszúra továbbfejlesztése, amely holisztikus felfogásával az egész emberre összpontosít: energiával tölti fel a kezelt személyt, s nem csupán a tüneteket kezeli. Az elmélet helyett a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, elsősorban nem fizikai, hanem spirituális szemléletű – sokkal inkább tekinthető meditációnak, mint valódi munkának. A harmonikus, folyamatos mozgás révén nemcsak az egyes nyomáspontokra, hanem a teljes meridiánokra hat. Technikája ráadásul nemcsak a kezelést fogadónak szól: nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy – a minimális erőkifejtés révén – a masszőr számára is kedvező hatása legyen.

Közel háromszáz fényképen tanulmányozhatjuk az egyes testhelyzeteket és a helyes tartást. A „Ne így” feliratú részek figyelmeztetnek a leggyakrabban előforduló hibás és ezért kerülendő testtartásokra. A kötet végén található meridiántérképeken gyorsan és egyszerűen megtalálhatjuk az egyes nyomáspontokat. A részletes magyarázatok alapján lépésről lépésre haladva ismerkedhetünk meg a nyugati kultúra számára ismeretlen kifejezésekkel is.

Ohashi 1974-ben alapította meg a világhírű, Ohashi Institute nevű intézetét, ahol az egészséggel kapcsolatos keleti tanokat és módszereket tanítja. Több alkalommal tartott Magyarországon is továbbképzéseket.

Dr. Simoncsics Péter : Az akupunktúra csodája

 „…Itt az ideje, hogy paradigmát váltsunk, mielőtt teljesen leromboljuk a világunkat. Meggyőződésem, hogy nem miattam, csupán általam gyógyul a páciens, hiszen a kulcs benne van. Segítek neki megtalálni, hogy érettebben, tudatosabban, fejlettebben távozhasson a rendelőből. Munkám sikerét az jelzi, ha nincs többé szüksége rám” – vallja a szerző. 

Az ősi kínai tűszúrásos gyógymód, az akupunktúra – valamint a vele együtt fejlődött egyéb gyógymódok, mozgás- és légzéskultúra s legfőképpen mindennek alapjául szolgáló élet- és világszemlélet – nagyszerű és hatásos eszköz ehhez a csodálatos folyamathoz. Ennek ismereteit, tapasztalatait foglalja össze a jelen könyv.

Kazuo Ishiguro : Vigasztalanok

A ​Vigasztalanok a Helikon Kiadó új Ishiguro-életműsorozatának első kötete. A 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett író 1995-ös regénye most jelenik meg először magyar nyelven, Greskovits Endre fordításában.

Ryder, a világhírű zongoraművész megérkezik egy közép-európai városba, ahol nagy koncertet kell adnia. Ezen kívül is sűrű program vár rá: meglepetten érzékeli, hogy bár azt sem tudja pontosan, hol van, de valami csodát várnak tőle – hogy jelenlétével és művészetével kimozdítsa a várost a válságból. Rydernek most meg kellene értenie e válság természetét, de fő feladatától minduntalan eltérítik: hol a felesége (vagy szeretője?) és a fia (ha egyáltalán ők azok), hol különféle gyerekkori barátok, akiket a sorsuk ebbe a városba vetett, hol a szállodainasok (akik a Magyar kávéházban tartják fergeteges táncos gyűléseiket) – hol pedig az egykori híres karmester, az alkoholista vénemberré züllött Brodsky ügyei, aki szintén a nagy koncertre, a diadalmas visszatérésre készül. S közben Ryder szorongva kóborol egy olyan világban, amely álmokból, gyerekkori emlékekből és a tudattalan félelmeiből épül fel, és kiszámíthatatlanul változik.

Ishiguro talányos regényét azóta sokféleképpen elemezték – sokan az életmű csúcsának tartják, s ha az, akkor egészen bizarr alakú csúcs: egyes olvasók szerint megmászhatatlan, míg mások a mászás minden pillanatát élvezik.

A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el… és Az eltemetett óriás.

Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés – van köztük a mélységes múltból a mi korunkhoz emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene –, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.