Thursday, July 31, 2014

Zalka Miklós: Rizs ​és bambusz

 


Zalka Miklós kötetével a vietnami emberek közé vezeti el az olvasót. Az elbeszélések valóságos hősei nem riportalanyként nyilatkoznak, hanem megszokott, mindennapi életüket élik. Belülről, emberközelből ismerjük meg életüket, melyet ők maguk cseppet sem tartanak hősiesnek – egyszerűen csak természetesnek. Küzdelmük, melyet a maroknyi rizsért, a francia erődök vagy az amerikai bombázók ellen vívnak, éppen pátoszmentes emberségével válik emberfelettivé. Ezek az emberek rendíthetetlenül hisznek, hisznek az életben, az igazság erejében, a nép erejében és győzelmében. Szimbólummá váló egyszerű emberekkel ismerkedünk: az „elátkozott asszonnyal”, a „munkás herceggel”, az „aranyketrec lakóival”, a „mandarinnal” s mindazokkal, akik biztos léptekkel haladnak a bontakozó új világ elébe. Ma még „fantomokkal” – ellenséges repülőkkel és múltbéli árnyakkal – hadakoznak, de tudják, hogy a bambusznyélre tűzött dzsungelbalta nemcsak fegyver, hanem munkaeszköz is.

Wednesday, July 30, 2014

Mécs Alajos: Az ismeretlen Japán

Mécs Alajos talán az első – nyugati értelemben is kiemelkedő – magyar riporter-újságíró, aki a harmincas években két évet töltött Japánban. Természetesen megtanult japánul és nemcsak újságíró-szimatjára alapozott, hanem igen alapos előtanulmányokat is végzett, megismerkedett az ország történelmével, földrajzával, művelődéstörténetével, tudományával és intézményrendszerével, művészetével és irodalmával. Ezeknek az ismereteknek a birtokában tájékozódott a helyszínen és írta meg hazatérte után Az ismeretlen Japán című könyvét. Az először 1942-ben megjelent munka most hasonmás kiadásban látott napvilágot. Érdekes dokumentuma a magyar sztárújságírás történetének is, elsősorban azonban hasonlíthatatlanul izgalmas olvasmány.
Mécs a harmincas évek Japánját ismerteti, de olyan széles alapozással, annyira élményszerűen, és persze oly sok, később sem változó dologra figyelve, hogy a kötet mindmáig a legjobb bevezetőnek látszik a „japanológiába”. Mécset nemcsak a minden kézikönyvben megtalálható főbb adatok érdeklik, hanem minden esetben szembesíti ezeket a geográfiai, politikai, hadtörténeti stb. ismereteket saját tapasztalataival, japán ismerőseinek, kalauzainak információival. És szinte semmi sem kerüli el a figyelmét: az illemszabályokról éppoly kimerítően tájékoztat, mint a harcművészetekről, a katonáskodási szokásokról vagy az udvarlási módozatokról, az étkezésekről és a közlekedésről, a mindennapi érintkezésről vagy a kertészeti divatokról. A szerzőnek ráadásul kitűnő érzéke van a specialitások megfigyelésére, korántsem csak az tűnik föl neki, ami mindenki másnak szemet szúrna. Beszámolói intimek és meghittek, láttatóak és meglepőek. A könyvhöz nagyon részletes tárgymutatót is csatolt, ennek alapján pedig a japán élet finomszerkezetéig hatolhat az érdeklődő. Kitűnő, szenzációsan jó könyv, igen széles körben érdemes ajánlani.

Tartalomjegyzék:
Előszó 
 
AZ ÖRÖK JAPÁN 
Az ősi Nippon 
A japáni jellem 
A társadalmi élet 
A japáni ember élete 
A sicsigo szán 
A japáni anya 
A gyermekek paradicsoma 
A japáni nő és a családi rendszer 
Házasságkötés 
Az emancipáció térhódítása 
A rabszolganők 
A férj, a gésa és más egyéb női dolgok 
A világhíres teaceremónia 
A japáni életmód előnyei 
 
A FELTÖRŐ JAPÁN 
Nippon ébredése 
Nippon útja a világhatalom felé 
Japáni felderítő csapatok Európában 
Európai kémek Japánban 
 
A HÓDÍTÓ JAPÁN 
Harc a vasért, a szénért és az olcsó közlekedésért 
A mechanizált kisipar 
A japán „dömping” titka 
Munkásviszonyok Japánban 
A textilháború
A kereskedelmi flotta páratlan fejlődése 
 
A FÉLELMETES JAPÁN 
A japáni hadsereg 
A haditengerészet 
Quo vadis Nippon? 
Az új honfoglalás mérlege 
A mester és tanítványa 
Ázsia felől jön a veszély! 
Az élet-halál harc

Fehér Klára - Nemes László : Gésák, ​pagodák, titkok


 Az ismert újságíró-író házaspár az 1964. évi tokiói olimpia idején túristaként járt Japánban. Az úton és az ott töltött néhány hét során szerzett benyomásaik, tapasztalataik alapján írták könyvüket, amely az útinapló és riportázs keveréke. Tokión kívül jártak néhány nagyvárosban – Osaka, Hirosima és Kyoto jelzik útjukat – kiránduló és idegenforgalmi nevezetességű helyeken, igyekeztek minél többet meglátni a magyar közönség által – akkoriban jószerivel csak könyvekből – ismert keleti világból. Ami könyvükben eltér a szokványos útirajzoktól, az elsősorban a mindennapi élet megfigyelése. Áruházak, iskolák, mulatók, vendéglők, üzemek, színházak, mozik, japán otthonok látogatása, az emberekkel való közvetlen érintkezés teszi színessé, sokrétűvé a képet.

Ulrich Makosch : A mai Japán

 Alcím: Útijegyzetek Tokiótól Hirosimáig

 

Mind ez ideig (1959/1961) kevés könyv jelent meg nálunk Japánról, erről a távol-keleti országról, amely pedig méltán magára vonja az emberek érdeklődését. Ezért a „Világjárók” olvasótábora bizonyára szívesen fogadja ezt a kötetet, Ulrich Makosch német újságíró útirajzát. A szerző néhány hetet töltött Japánban, de e viszonylag rövid időt alaposan felhasználta: beutazta a hatalmas szigetországot, meglátogatta a zord éghajlatú, félig-meddig még lakatlan, nagy északi szigetet, Hokkaidót, felkereste a fősziget, Honsú többmilliós lakosú nagyvárosait és ipari centrumait, bejárta a szubtrópusi déli sziget, Kyúsú csodálatos szépségű tájait, megfordult kis halászfalvakban, parasztházakban és sokezer munkást foglalkoztató gyárakban, megcsodálta az ősi Japán műemlékeit, megismerkedett a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből való emberekkel. Érdeklődése szinte minden területre kiterjed: a gazdagságra és a politikára, a nőkérdésre és az ifjúság problémáira, az emberek életmódjára, a lakások berendezésére stb. Figyelmét éppúgy nem kerülik el a társadalom nagy ellentmondásai, mint a mindennapi élet ezernyi apró furcsasága. A jószemű újságíró könyve színes, mozgalmas képet ad erről a sokarcú ázsiai országról, amely ipari termelésével tekintélyes helyet foglal el a kapitalista világban, de mindmáig megőrizte a feudalizmus nem egy vonását, s amelyben az ősi múlt számos hagyománya fonódik egybe a modern élet eleven lüktetésével.

 


Kertész Magda: Vendég voltam Japánban

Bejrúton, Indián, Hongkongon át, a legnagyobb japán hírügynökség vendégeként érkezett Japánba Kertész Magda, a Nők Lapja ismert munkatársa. Az idegen hosszú évekig élhet Japánban anélkül, hogy átléphetné egyetlen japán család küszöbét. A hírügynökség munkatársai azonban meghívták a vendéget otthonukba, elvitték rokonaikhoz, ismerőseikhez, és hétköznapi jelenségekben mutatták meg az ősi törvényeknek és a legmodernebb vívmányoknak azt a furcsa keverékét, ami a mai japán élet fő jellemzője. 

A magyar újságírónő családtagként vehetett részt japán esküvői szertartáson, és megtudta, mi lehet válóok Japánban, megismerkedett diáklányokkal, és kereste a fiatalok öngyilkossági rekordjának okait. Részt vett teaceremónián, amelyet nem külföldiek mulattatására, hanem valóban családi körben rendeztek, megfejtette a "geisha-rejtélyt", járt japán jósnőnél, de modern gyárban is...

A sok apróságból végül összeáll a mai Japán színes, sok humorral fűszerezett, gazdag és változatos képe.

Lengyel Miklós: Dél-Korea

Szöuli olimpia, foci vébé, Samsung, Kia, Hyundai, Psy Gangnam Style-ja. És ezen túl? Mit tudunk még Koreáról? Hány koreai filmet vagy regényt tudnánk felsorolni? Hogyan élnek, mitől lettek sikeresek, mik a szokásaik? Megannyi érdekes, de többnyire megválaszolatlan kérdés.

Lengyel Miklós tíz évet élt és dolgozott Dél-Koreában. Személyes hangú, hiánypótló könyve végigkalauzol bennünket az ország történelmén és tájain, megismertet hagyományaival és villámgyors fejlődésével, hogy mi is kedvet kapjunk kultúrájának felfedezéséhez, és kicsit részesei lehessünk a koreai csodának.

Peter Hessler: Kína országútjain - A falutól a gyárig

Peter Hessler ezúttal szokatlan dolgokat művel Kínában. Autót bérel, és bár tilos lenne vele elhagynia Pekinget, heteken át tartó utazásokat tesz, egészen Belső-Mongóliáig eljut. Hétvégi házat bérel egy Sancha nevű faluban, a Nagy Fal szomszédságában, és aktívan részt vesz a helyiek életében. A vadonatúj autópályákon délre megy, hogy tudósítson a szédítő ipari fejlődés következtében szinte napról napra változó vidék lakóinak életéről. Hessler új autós szerepében persze ugyanaz a kíváncsi újságíró, akit a Két év Kínában című könyvből már jól ismerünk: szenvedélyes megfigyelő, aki közel megy az emberekhez, nemcsak felvázolja, hanem részletesen ismerteti is életpályájukat, elhelyezi őket a szédületes iramban változó ország nyugati aggyal már-már felfoghatatlan társadalmi viszonyai között. Nem elégszik meg felszínes utalásokkal, szemügyre veszi a történelmi hátteret, amely nélkül számos jelenség érthetetlen. És noha a valóságnak csak egy szeletét mutatja be, a kínai szűrőn átderengenek az általános igazságok, kétségek, kérdőjelek, sokkok és a globálisan megoldhatatlannak tetsző problémák. Peter Hessler lassacskán jobban ismeri Kínát, mint lakóinak többsége. 
– (The Wall Street Journal)
Eredeti cím: Country Driving: A Journey Through China from Farm to Factory
   

Tuesday, July 22, 2014

Z. Vincze György: Vendégként ​az örömök kertjében


 „A fel nem robbant petárda a sanghaji szállodautca közepén feküdt. Alattomosan, csábítóan, mint egy félretett játékszer, amelyről a gazdája megfeledkezett. Alig volt poros, valószínűleg az út szélén véletlenül rúgott bele valaki, s amikor felismerte, hogy miféle "göröngy” gurult középre, nem mert hozzányúlni.
Közölünk először Miklós vette észre, aki néhány lépéssel előttünk haladt.
Két európai ruhás kínai jött mögöttünk, s amikor egyikük meglátta, hogy Miklós forgatja, nézegeti, leteszi majd fölveszi a petárdát, mindketten sietős léptekkel igyekeztek minél távolabbra kerülni…"

Friday, July 18, 2014

Henry Kissinger: Kínáról

"Henry Kissinger (1923) az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója, majd külügyminisztere volt Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége alatt. A huszadik századi amerikai külpolitika egyik legbefolyásosabb formálója és a hidegháború második szakaszában a kínaiamerikai kapcsolatok fő stratégája volt. " "Közel negyven évvel ezelőtt Richard Nixon elnök abban a megtiszteltetésben részesített, hogy elküldött Pekingbe kapcsolatot létesíteni egy Ázsia történelmében központi szerepet játszó állammal, amellyel Amerikának már több mint húsz éve nem volt magas szintű érintkezése. [...]

Az azóta eltelt időben ötvennél is többször jártam Kínában. Mint olyan sok látogató az évszázadok alatt, én is a kínai nép kitartása, kifinomultsága, családszeretete és kultúrája iránti csodálattal eltöltve jöttem el onnan. Ugyanakkor egész életemben a béke megteremtésének gondolata foglalkoztatott elsősorban amerikai szempontból. Abban a szerencsében volt részem, hogy vezető tisztviselőként, üzenetek közvetítőjeként és tudósként egyidejűleg ismerhettem meg Kínát mindkét megközelítésből.

Ez a könyv kísérletet tesz arra, hogy részben a kínai vezetőkkel való beszélgetéseimre alapozva megmagyarázza azt a szemléletet, ahogy a kínaiak gondolkoznak a béke és a háború, a nemzetközi rend kérdéseiről, valamint ennek viszonyát a pragmatikusabb, esetről esetre haladó amerikai megközelítéshez. A különböző történelmek és kultúrák időnként egymástól eltérő konklúziókra jutnak. Nem mindig értek egyet a kínai látásmóddal, s némely olvasó is bizonyára így lesz ezzel. Szükségünk van azonban a megértésére, mivel Kína kiemelkedő szerepet fog játszani a huszonegyedik században kialakuló világban."

Részlet az Előszóból

Henry Kissinger: Diplomácia

A XX. század utolsó harmadának egyik legjellegzetesebb és csak erre a korszakra jellemző vonása, hogy világsztárokat termel ki magából, szinte függetlenül azok foglalkozásától. Ahogy a művészeteknek megvannak a csillagai, úgy a tudománynak és az üzleti életnek is felépülnek a maga idoljai, a sportról, a vallási kultúráról vagy a politikáról nem is beszélve. Ezt a könyvet egy közülük való megasztár, a nemzetközi politika, a diplomácia legismertebb csillaga, a Harvard egykori professzora, a valamikori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó és külügyminiszter, a Nobel-békedíjas Henry A. Kissinger írta. Nincs, aki a diplomáciáról, a diplomácia világáról hitelesebben szólhatna, hiszen Kissinger maga az eredeti forrás.

E monumentális áttekintő munka azt mutatja be, hogy a diplomácia művészete és a globális hatalmi egyensúly hogyan teremtette meg azt a világot, amelyben ma élünk. A következtetések levonásához Kissinger három évszázad történelmét lapozza végig, amely szemében a hatalmi egyensúly keresésének története: erődemonstrációkkal, háborúkkal, békekötésekkel. A belőlük szerzett tapasztalatok – a bennük kifejlesztett és kifejlődött eszközök segítségével – vezettek el végül is a modern diplomácia megszületéséhez. Amely hozzátette a magáét Richelieu, a korszerű államrendszer atyja ugyanúgy, mint azok a korszakunkbéli államférfiak, akiknek portréit (De Gaulle-tól kezdve Nixonon, Csou En-lajon, Mao Ce-tungon, Reaganen át Gorbacsovig) Kissinger személyes ismerősként rajzolja fel a kötetben. Persze ez a könyv nem egy történelmi arcképcsarnok. Bár a szerző közreadja személyes benyomásait a világpolitika közelmúltjának legismertebb szereplőiről, megfigyeléseinek, elemzéseinek tárgya mégis az a folyamat, ahogy a titkos tárgyalásokon, vagy a kifejezetten nagy nyilvánosság számára rendezett hivatalos eseményeken a diplomácia művészetének és tudományának segítségével a világot átformálták a hatalom birtokosai.

Kissinger tudja, hogy mi az igazi hatalom, hiszen évekig a kezében tarthatta azt. Ennek segítségével gyakorta maga mozgatta a világpolitikai eseményeket. Ezért képes arra, hogy szellemesen, finom iróniával írjon a hatalom felhőjátékairól, s ne kímélje a politikusokhoz vagy a nemzetközi diplomáciához kötődő illúziókat sem. Ugyanakkor minden mondatával érzékelteti, hogy a nemzeteket összekötő, illetve szétválasztó erők tiszteletet követelnek.

Wednesday, July 16, 2014

Fareed Zakaria : A ​posztamerikai világ

 Fareed Zakaria számára korunk „nagy története” a „többiek felemelkedése”- az olyan országoké, mint Kína, India, Brazília, Oroszország, Dél-Afrika, Kenya és mások. Gazdasági növekedésük új globális tájat rajzol ki, amelyben megváltoznak a hatalom súlypontjai, a gazdaság és innováció „buborékai” példátlan mértékben és váratlan helyeken bukkannak fel. A gazdasági növekedést szorosan követi a politikai önbizalom és a nemzeti büszkeség feléledése. 


„A mai politikai viták… a legcsekélyebb összefüggésben sem állnak ezzel a fejlődésmenettel, inkább a terrorizmus, a bevándorlás, a belbiztonság és a gazdasági pánik kérdései körül forognak. Az igazi kihívás azonban, amellyel a nyugati világnak szembe kell néznie, az új világnak nem a vesztesei, hanem a győztesei felől érkezik.” – írja a szerző. 


Fareed Zakaria a Newsweek International szerkesztője, állandó nemzetközi szemleírója, a CNN kommentátora.

 Gondolat, Budapest, 2009