Wednesday, December 30, 2015

Nguyen Du: Kieu története

Nguyễn Du (1765-1820) verses regényét a vietnami klasszikus költészet legnagyobb műveként tartják számon. Szárnyaló szépségű sorokban festi le a költő a nemes és tehetséges ifjú Kim és a gyönyörű Kiều bontakozó szerelmét:

     "Nem is bír a szép pár tüzes két szemével.
     Lángok lobognak vágyuk hevével;
     Alig törődnek erénnyel, csak szeretnek."
 
De a fiatalok elszakadnak egymástól: Kiều, hogy apját megmentse, eladja magát. Lányságát egy durva kereskedő veszi el, azután örömlányként pazarolja szépségét és tehetségét. Sok siker és tengernyi szenvedés az osztályrésze. Tu Haj, a hős megszabadítja, és maga mellé emeli, de a férfi cselvetés áldozata lesz, és Kiềut űzi tovább a sorsa. Végül újra találkozik szerelmével, Kimmel, idős szüleivel és húgával, Vannal: végre megbékélhet. A vietnami népi versformában írt költemény sorait ma is éneklik Vietnam-szerte.

Nisan sámánnő - Mandzsu vajákos szövegek

Kötetünk lapjain rég volt idők sámánhite elevenedik meg. 

A varázserejű sámánnő, Nisan kalandos-veszélyes útra indul, hogy az idő előtti halált halt ifjú lelkét visszaszerezze a sötét Alvilágból, őt magát életre keltse. Minden tudására, furfangjára szüksége van, hogy a gonosz kísérteteken, ellenőrökön győzhessen, vállalt feladatát teljesíthesse. Az emberi világba visszajutván azonban nem örülhet híre-neve gyarapodásának: az Alvilág legyőzőjét az evilági hatalmasok sámáneszközeinek elkobzásával büntetik. 

A magyarok ősvallása ugyancsak sámánhit volt. Táltosaik mellett bizonyára voltak sámánasszonyaik is – talán az ő kései leszármazottaik a vajákos asszonyok –, róluk azonban még kevesebbet őrzött meg a hagyomány, mint férfi társaikról. 

Eddig csak töredékekből, homályos kései feljegyzésekből alkothattunk valamelyes képet az ősi magyar sámánhitről. Kötetünk közvetlen összehasonlításra, rekonstrukcióra ad módot, hiszen a mandzsuknál annak ellenére élő vallás maradt a samanizmus, hogy időközben más kultúrhatások – elsősorban a kínai buddhizmus és taoizmus – érték. Mindez lehetővé tette, hogy hiteles feljegyzések készülhessenek még a 18. században is. Kötetünk izgalmasan példázza azt is, hogy a Kína uraivá váló mandzsu császárok rendeletére miként készülhetett A mandzsu szertartások és áldozások törvénykönyve, amelyet azzal az igénnyel foglaltak írásba, hogy örökre megőrizzék ősi szokásaikat, hagyományaikat.

Sunday, December 20, 2015

Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története

Részlet az Előszóból:

Ki ne hallotta volna Isten ostorának, Attilának, a világhódító Dzsingisz kánnak vagy a magyar tatárjárás félelmetes fővezérének, Batu kánnak a nevét? Avagy ki ne tudná, hogy a magyarok ősei a 9. század végén jöttek be a Kárpát-medencébe valahonnan keletről, hosszú vándorút után? De ha e pár közismert tényen túlmenően a történelmi események mélyebb ismeretét kérnénk számon akár alapos humán műveltséggel rendelkező emberektől, azt hiszem, pár mondat után sokan ismereteik végére jutnának. Kik voltak a hunok, honnan jöttek, hogyan tudtak hatalmas birodalmat alapítani? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása során messze keletre kell elmennünk, mert az Európa keleti végén időről időre feltűnő keleti népek, a hunok, az avarok, a magyarok vagy a tatárok története Ázsia belsejében kezdődött. Az európaiak e keleti végeken megjelenő népeket csak történeti útjuk végső fázisában ismerték meg, s ázsiai múltjuk legtöbbször teljes homályban maradt. E keleti népek történetének a vizsgálata, mely önmagában is elsőrendű tudományos feladat a magyar tudományosság számára, a magyarok keleti származásánál fogva, különösen izgalmas. Nem véletlen, hogy Belső-Ázsia kutatásában, s azon belül is Belső-Ázsia történeti főszereplőinek, a török és mongol népeknek a megismerésében a magyarok mindig elöl jártak. Elég lesz, ha csak Vámbéry Ármin, Stein Aurél, Németh Gyula és Ligeti Lajos nevét említjük ez alkalommal.
Mindezek ellenére Belső-Ázsia történetének összefoglaló magyar nyelvű műve máig nem készült el. Ebben a témakörben jelent meg Ligeti Lajos Az ismeretlen Belső-Ázsia című munkája (Budapest, 1940), mely hatalmas ismeretanyagot közöl élvezetes stílusban, de nem adja Belső-Ázsia folyamatos történetét, csak egy-egy korról rajzol kiragadott képeket. Czeglédy Károly Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig című könyve (Budapest, 1969) kiváló összefoglalása a steppe történetének a Kr. u. 6. századig, de időben korlátozott volta s rendkívül nehéz tudományos prózája miatt nem pótolhat egy összefoglaló, közérthető művet. Az idegen nyelvű szakirodalomban is mindössze pár összefoglaló munka létezik, melyek közül kétségkívül a mai napig a leghasználhatóbb René Grousset L’empire des steppes című műve (Paris, 1939).
Könyvem azon egyetemi előadásokból nőtt ki, melyeket 1976 óta rendszeresen tartottam az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán török és mongol szakos hallgatóknak. Az anyag egyre bővült, s a végén ez a kötet kerekedett ki belőle, amely immár az egyetemi hallgatókon túlmenően minden érdeklődőnek rendelkezésére áll, akit a történelem és a keleti kultúrák világa vonz.
Ezek után, jó középkori szokásnak megfelelően, mentegetőzéssel kell folytatnom mondandómat, mégpedig a könyv címét illetően; először a történet, másodszor a Belső-Ázsia terminus vonatkozásában. A történet vagytörténelem az emberi társadalmak élettörténetét hivatott megrajzolni a maga sokoldalúságában és teljességében. Az események története, a történelemnek mintegy a váza éppúgy szerves része ennek a folyamatnak, mint az emberi kultúra története, vagy a politika, jog, gazdaság és társadalom intézményrendszerének a fejlődése. Rögtön szeretném leszögezni, hogy a történelem nem így, amaga teljességében fog megjelenni könyvemben. Ennek oka egyrészt az egy ember erejét és áttekintő képességét gyakran meghaladó hatalmas anyag, de talán sokkal nagyobb súllyal esik latba a tárgyalandó terület jellege. Nagy mennyiségű, rengeteg nyelven és írással feljegyzett forrás tanulságait kell egységes képpé összegezni. Ez az anyag túlságosan nagy és sokrétű ahhoz, hogy egy kutató egyformán otthon legyen minden részében (mondjuk a kínaitól kezdve az arabon át a bizánci görög forrásokig), de túlságosan hézagos időnként ahhoz, hogy a történelmi lét bizonyos szféráiról akárcsak felszínes képet is nyerhessünk. A kutatások jelenlegi állása mellett természetes, hogy a politikai történet fog dominálni a társadalomtörténet felett.
Mentegetőzésem másik tárgya a Belső-Ázsia terminus maga, azaz a tárgyalt történelem térbeli kerete. Merőben elbizakodott és kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnnék, ha valaki egy személyben kísérelné megírni Európa történetét, akárcsak a legvázlatosabb, legegyszerűbb ismeretterjesztő szinten. De Belső-Ázsia esetében ez az első pillanatra szerénytelennek tűnő munka nem lehetetlen a tárgyban rejlő sajátságok következtében. Az első, bevezető fejezetekben éppen ezeket a sajátosságokat próbálom megrajzolni: a történelem földrajzi színhelyét, a táj adta gazdasági lehetőségeket, a nomadizmust és annak társadalmi vetületeit, valamint a Belső-Ázsiára vonatkozó források fajtáit és jellegét. Mindezek alapján talán érthetővé válik az az egységes vagy hasonló gazdasági és politikai berendezkedés, amelynek alapján René Grousset e területet a „steppék birodalma” találó címkével illette, s amely lehetővé teszi ennek ahatalmas történelmi tájegységnek az együttes tárgyalását.
Az egyes népek és korok vonatkozásában bizonyos egyenetlenségek fognak mutatkozni, melyek több okból erednek. Egyrészt kétségkívül vannak korok, amelyek „csendesebbek”, s politikai eseményekben szegényebbek, mint más korszakok. Máskor viszont mintha felgyorsulna a történelem, s döntő politikai események, csaták, birodalmak születése vagy bukása, nagy korszakváltások, mindent átalakító hatalmas népmozgalmak követhetők nyomon. A történelemnek ez a ciklikussága nagy vonásokban a forrásokban is megfigyelhető: nagy történelmi korokban rendszerint több forrás szólal meg és beszél a történelemről, mintha a történetíró is érezte volna, melyik az az időszak, amiről beszélnie kell, beszélnie érdemes. Ugyanakkor egy-egy korszakon belül is, legyen az nagy történeti váltások kora vagy „egyszerűbb” történeti kor, a különböző népek, népcsoportok, törzsek, törzsszövetségek nem egyformán jutottak szerephez. Nyilvánvaló, hogy a történelem előterében levő vagy oda került népekre koncentrálnak a forrásaink. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk, hogy egy nép eltűnése a forrásokból nem jelenti automatikusan a nép eltűnését a történelemből, hanem vagy a történelem előteréből mozdult el ez a nép, vagy pedig egykori lakóterületét hagyta el. Végezetül pedig, az egyes népeket és korokat nem egyforma mélységben kutatták, s a jelen összefoglalás szükségszerűen tükrözi a kutatások állását. Így többet tudtam mondani akkor, ha egy-egy korszakra a részletkutatások mellett megbízható összegzések is állnak rendelkezésünkre. Természetesen nem hallgathattam el személyes véleményemet, sem az egyes kérdésekben, sem a könyv szemléletében. Könyvem tehát tükrözi a kutatások állását, megmutatja, hol vannak már viszonylag megbízható ismereteink, s hol vannak még nagy hiányok ismereteinkben.
A fent említett objektív okokból származó egyenetlenségekhez még egy járul, de ez már szubjektív, a szerző szándékából fakadó ok. Jóllehet igyekeztem a 12. század előtti Belső-Ázsia történetének minden korszakát és területét, hacsak villanásszerűen is felvázolni, jóval több teret szenteltem a Belső-Ázsiához közvetlenül csatlakozó kelet-európai steppevidék történetének, mint azt egy hasonló jellegű külföldi összefoglaló munka teszi vagy tenné. Például Grousset alig szól a besenyőkről, úzokról, kunokról és magyarokról. Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy miért érdekesek számunkra ezek a népek. Remélem, ezt az enyhe elfogultságomat bocsánatos bűnnek fogja tartani a magyar olvasó, akinek számára ez a könyv íródott.
Nem fejezhetem be bevezető soraimat anélkül, hogy ne szólnék végezetül arról anehézségről, amellyel minden Belső-Ázsia-történetnek szembe kell néznie, s ez a szemléleti keret kérdése. Az európai történelem tárgyalásánál is gyakran csődöt mondó nemzeti történelem szemlélete még kevésbé alkalmazható Belső-Ázsia esetében. A mai török és mongol etnikumok csak a 13. század, a mongol kor viharai után szilárdultak meg, legtöbbjük még később, a 16. században. Például kazak és özbek népről vagy nemzetiségről a 16. század előtt kötve beszélhetünk. Bár előfordul mindkét népnév már korábban is, de mai értelmében csak e korban jelenik meg. Következésképpen a kazak vagy özbek „nemzeti” történelem kezdete a 16. század, bármennyire is korábbra nyúlnak vissza a gyökerei. Természetesen az özbek vagy kazak nemzeti történelem szempontjából a 16. század előtti korok története is bevonható, mint az illető nemzetek kialakulásának az előzménye. Ez esetben az illető etnikumok etnogenezisének a kérdését vizsgáljuk, amely ugyan lényeges kutatási terület, de egy általános Belső-Ázsia történetben nem lehet döntő szempont. Ugyanis Belső-Ázsiában, akárcsak a 18. század előtti Európában, a nemzetiség és az állam nem volt egybeeső fogalom. Döntően a politikai, hatalmi tényezők befolyásolták az etnikai folyamatokat. Ily módon, ha csak etnikai történetet adunk, szükségképpen összeütközésbe kerülünk a politikai történettel. Egy példán hadd világítsam ezt meg. A 6–8. században a Türk Birodalom Belső-Ázsia egyik leghatalmasabb politikai egysége volt, melynek területi központja a mai Mongólia területén volt, etnikailag pedig, a török népelemek dominanciája mellett, igen tarka képet mutatott. Ha az etnikai történet szempontjából közelítünk a Türk Birodalomhoz, akkor a legtöbb mai török etnikumú nép jogosan egyik történelmi előzményének {12} tarthatja a türköket, anélkül persze, hogy ez vagy az a mai nép kisajátíthatná őket. Ugyanakkor, mivel az állam legfontosabb ismérve a territorialitás, azaz a terület fölötti rendelkezés, kétségkívül az egykori Türk Birodalom területi örökösei a mongolok a 12–13. század óta. Következésképpen a Türk Birodalom története a mai Mongólia történetének is az előzménye. Hasonló ez a helyzet ahhoz, hogy a gepidák például a germán népek történeti múltjához éppúgy hozzátartoznak, mint a magyar állam területi keretéül szolgáló Kárpát-medence történetéhez. Tárgyalásomban igyekeztem mind a mai nemzeti keretek, mind az állami keretek történeti visszavetítését elkerülni, oly módon, hogy a történelem tárgyalási alapjául a történeti tájegységeket vettem. Ezekről a későbbiekben szólok, most csak annyit, hogy a történeti tájegységeken olyan területeket értek, amelyek bizonyos földrajzi egységeket alkotnak, s így az illető területek történetileg egységesen voltak szervezhetők. Bár sem az etnikai, sem az állami keretek nem voltak állandóak ezeken a területeken, s ezek a keretek a legtöbb esetben nem egyeznek a maiakkal, mégis ezek a történeti tájegységek sajátos történeti profillal rendelkeznek. A legtöbb esetben ezeket a tájegységeket mai földrajzi elnevezésekkel illethetjük, így beszélhetünk Mongóliáról, Kelet-Turkesztánról, Szemirecsjéről stb. Ezeken a tájegységeken belül a mindenkori állami keretek alakulása, majd az etnikai kép megrajzolása volt a fő rendező elv.
                                                                            -  a szerző -

Elérhető a Tankönyvtárban.

Thursday, November 12, 2015

Lóczy Lajos: A ​mennyei birodalom története

 


Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban jelent meg 1901-ben és 1902-ben.

Saturday, September 26, 2015

Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek

Az 1928-tól 1931-ig Belső-Mongóliában és Észak-Mandzsúriában eltöltött három év közül egynek, a másodiknak a történetét beszélem el ebben az útleírásban, azét az évét, amelyet Belső-Mongólia lámakolostoraiban töltöttem el. Nem vadászkalandok után vágytam, s nem is egzotikus élmények vonzottak erre az útra, hanem szigorúan tudományos problémák. Egyetlen szolgával utaztam Mongóliában, valósággal vándoroltam, kolostorról kolostorra, mindenütt együtt éltem a kolostorok népével. Olyasvalamit láttam, amit nagy expedíciók nem láthatnak: zavartalan, mindennapi életüket. Tanúja voltam bajuknak, örömüknek, s láttam a szürke hétköznapok egyhangúsága mögött egy vallás pusztulását és egy valamikor féktelen, erős nép sorvadását. Erről fogok beszélni. Mielőtt azonban belekezdenék utazásom elbeszélésébe, röviden be kell számolnom az első Kelet-Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberekÁzsiában töltött esztendő megdöbbentő élményeiről, mert e nélkül érthetetlen volna sok minden. Azt akarom elmondani, amit láttam és hallottam, nagyítás és lekicsinylés nélkül. 
 
Ligeti Lajos

Sunday, August 30, 2015

Jhumpa Lahiri: Egy ismeretlen világ

„Megváltozott a lánya; annyira hasonlított a feleségére, hogy nem is bírt egyenesen ránézni. A lélegzete is elakadt ma, amikor meglátta a pázsiton. Idősebb volt az arca, olyan, mint a feleségéé, a haja is őszülni kezdett a halántékán, gumival fogta össze laza kontyba. Kísértetiesen idézték meg elhunyt anyját az arcvonásai, a szeme formája és színe, a gödröcske bal oldalon, ha mosolygott.” 

A Pulitzer-díjas Jhumpa Lahiri kötetében hétköznapian egyszerű és szívfájdítóan szép történeteket mesél el, nyolc novellát fűzve egybe. Az öt elbeszélés, valamint a záró hármas csokor két, Amerikában élő bengáli család tagjainak néhol párhuzamosan futó, néhol egymást metsző vagy éppen eltávolodó életét meséli el. A legapróbb részleteket lefestve egy csodálatosan teljes kép sejlik fel előttünk, amely nem csupán a beilleszkedés kulturális nehézségeit fedi fel, hanem az emberi lélek, a szív legmélyére hatol, s tárja fel annak titkait rendkívüli biztonsággal és kivételes empátiával.

Barna Mária: Az én házam egy keleti ház a nyugati világban

Alcím: Nemi szerepek és beilleszkedés a konfuciánus és muszlim hagyományú országokból származó bevándorlók körében

A kutatás két migráns csoport beilleszkedését vizsgálja Magyarországon, különös tekintettel arra, hogy milyen kulturális értékeket, attitűdöket, szokásokat kell a bevándorlóknak összeegyeztetniük a magyar környezettel a nemi szerepek, a család és a gyermeknevelés témájában. Vizsgálatunk rámutat azokra a változásokra, amelyeket a migráció és az új környezet eredményez a fenti szerepekben, attitűdökben mind a szülői, mind pedig a második migráns generációban. 
Az összehasonlítás nemcsak a szülők és gyermekeik közti eltérésekre, hanem a nemrég Magyarországra érkezettek és a már régóta itt élők közti különbségekre is figyelmet fordít. Vizsgálja továbbá a magyar közeg és a migráns csoportok közötti eltéréseket, értékbeli összeütközéseket és párhuzamokat, és igyekszik kirajzolni a két vizsgált migránscsoport, a Kelet-Ázsiából származók és a Közel-Keletről, Észak-Afrikából származók specifikus jegyeit, kulturális sajátosságait és attitűdjeit.

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

http://moly.hu/system/covers/big/covers_36204.jpg?1395354983Alcím: Élet a világ peremén

A Búcsú Tóanyánktól Namu életútját követi végig. Szenvedélyesen megírt krónika, amely egy olyan valóságos világba vezet, amely túlszárnyalja legmerészebb fantáziánkat is. Dél-Kína és Tibet határán, 3000 méterre a tengerszint felett kezdődik a moszók, a „Lányok országa”. Különös vidék az övék: a házasság intézményét nem ismerik, de a szerelmet – az igazi, érdekmentes szerelmet – annál inkább. Anyajogú, matriarchátus társadalomban élnek, ahol a család feje az édesanya, s az igazi boldogságot egy leánygyermek születése jelenti. E fantasztikus, a világon egyedülálló népcsoportnál a szexuális illendőség szabályai oly szigorúak, hogy a nők még gyermekeik apjának nevét is eltitkolják. A moszo férfiakat semmi nem köti vér szerinti gyermekeikhez, csupán nővéreik és húgaik gyermekeiért tartoznak felelősséggel.

Christopher Hansard: A tibeti élet művészete

Christopher Hansard: A tibeti élet művészete (Ép test, ép lélek, teljes élet)

 Ezt ​a könyvet útmutatónak szántuk mindazoknak, akik javítani szeretnék vagy éppen megőrizni testi, lelki egészségüket és bölcsen, egészségesen akarnak élni.


A tibeti orvoslás szerint a test az agy által fejlesztett mentális energiák fizikai kifejeződése. Ezen energiák természetét az a mód határozza meg, ahogyan a különböző egyének környező világukat értelmezik.
Eleve úgy születünk, hogy számolunk betegségeinkkel. Mint ahogy életünk e várakozással telik, a kórságok úgy követnek minket mint egy konok kutya, amelyet nem tudunk levakarni magunkról. A betegség önmagát beteljesítő jóslat. Azonban ha megértjük miért vannak fájdalmaink és az miért fejlődik ki testi és lelki betegségben, akkor azt is tudni fogjuk miként gyógyíthatjuk ki magunkat, hogyan változtathatunk életmódunkon. Az öngyógyító technikák által megtapasztalhatjuk, milyen gyógyító erő lakik bennünk.

A tibeti tanítás lényege: mindannyian végtelen erővel rendelkezünk. Minden vallási hit, spirituális gyakorlat, etikai tanítás hozzájárul ahhoz, hogy élvezhessük az életünket. A jelenben kell boldoggá válni.
Tekintse magát vándornak, aki szép, rémítő és olykor nehéz lelki utazást tesz az önmegismerés ösvényén, amelyhez szeretettel kell felszerelkeznie, amelynek eredménye egy egészséges, kiegyensúlyozott élet lesz.

 

Sunday, August 16, 2015

Lobszang Rampa: A ​lhászai doktor


 Alcím: Egy tibeti gyógyító a háború viharában

 A 13. Dalai Láma személyes barátja, a keleti és nyugati orvoslás tudományában egyaránt jártas T. Lobszang Rampa ebben a könyvében ott folytatja életútjának elbeszélését, ahol a már – az Édesvíz Kiadónál 1993-ban – megjelent harmadik szem című művében abbahagyta. Ez a kötete visszaemlékezés, úti beszámoló és önsegítő könyv szerencsés ötvözete.

 

Saturday, August 15, 2015

Lobszang Rampa: Harmadik ​szem


 Alcím: A tibeti lámakolostorok titka

 Tibetről ​keveset tudunk. Ezért különösen izgalmas olyan szerző művét olvasni, aki autentikusan és irodalmi színvonalon ír erről a számunkra titokzatos világról. Kedd Lobszang Rampa, aki egy dalai láma élő megtestesülése, különleges képzésben részesül a lámakolostorban, ahova hétéves korában küldik el szülei. A könyv többek között erről a képzésről szól. Az önéletrajzi jellegű leírásokon keresztül megismerhetjük Tibet életét, a tibeti buddhizmus néhány jellegzetességét, a szerzetesek életmódját, a Tan egyes elemeit. Az író sok izgalmas élményéről számol be: találkozásáról a Dalai Lámával, a sárkányrepülésről, a gyógynövénygyűjtésről, a beavatási szertartásokról, s arról az operációról, amely során megnyitják a harmadik szemet a tisztánlátás eszközét. Szó esik még a asztrális utazásokról, a különféle gyógyítási eljárásokról és a túloldal megtapasztalásáról. A leírások irodalmi szépsége igazi klasszikus olvasmánnyá tette ezt a külföldön immár huszonkét kiadást megélt művet. Ez a könyv formálta az elmúlt évtizedekben a Tibetről kialakult képet.

 

Friday, August 14, 2015

Eliot Pattison: Tibeti ​démon

 A ​főszereplő Shan Tao Yun, a zseniális nyomozó, akit a pekingi magasabb körökben folytatott korrupciós vizsgálódásai miatt „félreállítottak” és Tibet területén egy politikai nevelőtáborba toloncoltak.
Egy napon Shan, és tibeti szerzetes rabtársai egy fej nélküli holttestre bukkannak. A kényszermunka megáll, mivel a tibetiek hitük szerint nem dolgoznak olyan helyen, ahol elvesztett lelkek bolyonganak.
Tan ezredes, a megye teljhatalmú katonai vezetője, az ügy gyors lezárásával Shant bízza meg, hogy derítse ki a holttest és a gyilkos kilétét. Ha rövid időn belül nem jár sikerrel, rabtársait éri megtorlás a munkabeszüntetés miatt.
Shan kénytelen engedni a zsarolásnak és, hogy megmentse buddhista barátai életét, megkezdi a versenyfutást az idővel.
Amikor varázslók, korrupt pártemberek, egy illegális buddhista apátság, és a buddhista ellenállási mozgalom is bekerülnek a képbe. Shan váratlanul politikai és vallási intrikák valóságos örvényében találja magát. 


Az amerikai szerző egy kitűnő, fordulatos és izgalmas detektívregényt ad olvasói kezébe.

 


 

Tuesday, August 11, 2015

Qiu Xiaolong: Egy vörös hősnő halála

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A folyó mocsaras torkolatában szépséges, meztelen nő hulláját fogják ki a pecázók. Kína nagy ország, meglehetősen reménytelennek tűnik, hogy a halott kilétére - akit ráadásul a kutya sem keres - valaha is fény derüljön. A sanghaji különleges ügyosztály felügyelője, Csen Kao, a fiatal rendőr azonban tántoríthatatlan, még akkor is, amikor kiderül, hogy a nyomozás szálai mind magasabbra, az "érinthetetlenek" világába vezetnek, s hogy az áldozat nem más, mint a nép bálványa, a szocialista munka hőse, mindenki irigységének tárgya, Kuan, aki kettős életet élt: az eszménykép ugyanis akt fotókhoz állt modellt, frenetikus orgiákban vett részt, s a dolgos hétköznapok közepette élte a kiváltságosok életét (is). A jelek arra vallanak, hogy a forradalmi átalakulásban lévő Kínában erre a kettősségre a legjobbak is könnyen ráfázhatnak. Ebben a nagyon képlékeny világban jár kollégáival tojástáncot Csen felügyelő, hogy a gyilkost végül is leleplezze. 

Az izgalmas regény megismerteti az olvasót a mai kínai magánélet, szokások, életformák, hátborzongató szegénység és aranyifjuság, az ősi gondolkodásmód és nyugatmajmolás, az átalakulóban lévő mentalitás lebilincselő világával. Különleges könyv minden szempontból. A Tiennanmen téri lázadás után Amerikába emigrált fiatal kínai író, Qiu Xiaolong (ejtsd: Csiu Hsziao-lung) első művét tartja kezében az olvasó.

Anchee Min: Madame Mao

Anchee Min: Madame MaoVigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben a lendületes, erotikus töltésű történetben, amely finom ecsetvonásokkal halad az intim személyestől a világtörténelem felé, Anchee Min a szenvedély, az árulás és a túlélés lebilincselően érdekes történetét meséli el, a XX. század egyik legkülönösebb asszonyának érzékletesen ábrázolt portréján keresztül. Madame Maót szinte az egész világ törtető, bosszúálló és kegyetlen démonként ismerte, akinek vágya, hogy legyőzze férjét, milliók életébe került. Min története egy ágyas nem kívánt gyermekeként született, Zsunho nevű kislánnyal kezdődik, aki anyja könyörgései ellenére nem tűrte, hogy a hagyományoknak megfelelően – egy jobb jövő reményében – elkössék a lábát. Ez volt a makacs, gyönyörű és karizmatikus lány első lázadása. Otthagyja nyomorúságos addigi életét, és először egy vidéki operatársulathoz szegődik. Később Sanghajba kerül, és színésznőként szerez hírnevet magának, végül Jenan hegyvidéki tájaira veti a sors, ahol találkozik a szerelemmel, és feleségül megy Mao Ce-tunkhoz. A nagy vezér rossz, hűtlen férjnek bizonyul, de a házaspár együtt marad a kommunista eszme győzelme, a Nagy Menetelés és a Kulturális Forradalom zűrzavaros ideje alatt is.

Min a történelmi tényeket és mély pszichológiai ismeretről tanúskodó képzelőerejét felhasználva, egy olyan világba vezeti az olvasót, amelyben a kínai nép életét alapvetően meghatározó történelmi személyiséget övező mítosz mögé is bepillanthatunk. Az írónő regényét olvasva, egy részletes és alapos portré rajzolódik ki arról az asszonyról, aki sikeresen kitört környezetéből, de mélyen gyökerező kisebbségi érzése miatt állandó önmegvalósítási kényszerrel küszködött, és akinek nagyravágyásánál csak kielégíthetetlen szeretetéhsége volt nagyobb.

Sunday, June 21, 2015

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból - Észak-Koreából a szabadságba

Az utóbbi évek egyik legsokkolóbb tényfeltáró könyve Sin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története.

Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a „három generáció” büntetése törvény szellemében, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.

Sin sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára, mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. „Szeretet, együttérzés és család: Sin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla.”

Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.



A szerző

Blaine Harden jelenleg a PBS Frontline és az Economist munkatársa. Hosszú éveken át a Washington Postot tudósította Ázsiából, Kelet-Európából – Magyarországról is - és Afrikából. Dolgozott belföldi tudósítóként a New York Times-nak. Munkásságát számos újságíró díjjal jutalmazták. Legutóbbi könyve, a Menekülés a 14-es táborból bestseller lett és nemzetközi ismertséget hozott neki. „Óriási öröm számomra, hogy könyvem Magyarországon is megjelenik. Az 1980-as évek vége óta vagyok az ország nagy tisztelője, amikor a The Washington Post kelet-európai tudósítójaként dolgoztam.”

(Blaine Harden)

Wednesday, June 17, 2015

Hyeonseo Lee: A lány hét névvel - Szökésem Észak-Koreából

„Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré."  
 
Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.

Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

Ez a vakmerő és különleges történet nem csupán arról szól, hogyan tette meg a szerző az utat a sötétségből a fénybe, de a felnőtté válásáról is. Elszántan, többször is újraépítette az életét. Egy erős, kivételesen bátor nőt ismerhetünk meg, akinek a visszaemlékezéseiből egy rendkívüli egyéniség képe rajzolódik ki.

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

SukiKIm_Nelkuled mi sem vagyunk-bor200Alcím: Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén


A Phenjani Műszaki Egyetem hallgatói – az észak-koreai uralkodó osztály gyermekei – naponta háromszor szabályos sorokban masíroznak az étkezőbe, Észak-Koreát és vezetőjét dicsőítő dalokat énekelve: „Nélküled mi sem vagyunk, Nélküled nincsen hazánk.” Megdöbbentő jelenet, de Kim Suki lassanként ráhangolódik a dallamra, és anélkül, hogy észrevenné, maga is dúdolni kezdi. 

A könyv amerikai–dél-koreai szerzője egy olyan intézményben vállalt angoltanári állást, ahol minden terem faláról Kim Ir Szen és Kim Dzsongil portréi néznek le rá szenvtelen pillantással. Az élet itt magányos és klausztrofóbiás hangulatú, különösen Kim Suki számára: minden egyes levelét cenzúrázzák, jegyzeteit és fotóit pedig el kell rejtenie a felügyelők, sőt saját kollégái, az evangélikus misszionáriusok elől is. 

A Nélküled mi sem vagyunk megindító és ritka bepillantást kínál a világ egyik legzártabb országába, és azoknak a kivételezett fiataloknak az életébe, akik egyszerre a rendszer katonái és rabszolgái.

Sunday, May 31, 2015

Patkó Imre – Rév Miklós: Vietnam művészete

 

 
A könyv Patkó Imre újságíró és Rév Miklós fotóművész vietnami tartózkodásának és tanulmányainak eredménye. Vietnami művészettörténészek és régészek útmutatásai segítségével állították össze a kötet anyagát, amely egy eddig számunkra csaknem ismeretlen művészet kincseit tárja fel.

Észak-Vietnam évezredek hagyományait őrző művészetének, sajátos történeti fejlődésének megismertetését nemcsak a gazdag képanyag, hanem a bevezető szöveg és a képjegyzék is segíti. A ma is élő legendák, mondák felhasználása közelebb hozza, szinte élővé varázsolja a bronzból, kőből, fából, porcelánból készült szobrokat, a gazdagon díszített pagodák, sziklatemplomok szóban és képben történő bemutatása pedig a vietnami építőművészek dús fantáziájáról ad hiteles képet. 

Heinz Mode: A nő az indiai művészetben

A nő mint a művészet témája – természetesen – az indiai szobrászat és festészet történetén is végigvonul, az őskortól napjaink festészetéig. Sőt, India művészetében a nő ábrázolásának kiemelkedő jelentősége van. 

Heinz Mode, a korai indiai kultúrák neves kutatója érdekes tételt állít fel könyvében. A nő ábrázolásának gyakorisága, jelentősége ellenmond a mindennapi életben tapasztalható helyzetnek, hiszen az indiai nő évszázadok óta elnyomott, jogfosztott volt – elég, ha csak az özvegyek önkéntes tűzhalálának közismert szokására emlékeztetünk. A régi Indiában azonban nyilvánvalóan egyenjogú volt a nő, sőt, fellelhetők a matriarchátus nyomai is, és ennek következménye a nők gyakori szereplése az indiai szobrászatban, miniatúrafestészetben és iparművészetben. 

A nőábrázolás egyes típusait – a szerelmes nőt, az anyát, a dolgozó, a pihenő és szórakozó földi és mennyei nőalakokat – rendszerbe foglalva tekinti át Mode tanulmánya. Gondolatait a kísérő illusztrációk – középkori szobrok, színes miniatúrák reprodukciói – a vizuális élmény erejével támasztják alá.

Baktay Ervin: India művészete

Magyarországon az utóbbi időben fokozódó érdeklődés mutatkozik India iránt. Ez adta az ösztönzést Kiadónknak arra, hogy harmadik kiadásban megjelentesse Baktay Ervin nagysikerű művét. A szerző imponáló tájékozottsága biztonságosan vezeti az érdeklődő olvasót ebben a számunkra távoli és egzotikus világban Baktay kiterjesztette vizsgálódásait a művészettörténet területén túlra is, mivel az átlagos európai olvasó számára az indiai filozófia, vallás és történelem jórészt idegen. Ezek némi ismerete nélkül pedig az indiai művészet remekei tartalmilag érthetetlenek. A mű tudományos hitelét a külföldi kiadások bizonyítják, a szakmai alaposság mellé lebilincselő előadókészség, kitűnő stílus járul. Az önmagukban is érdekes tárgyleírásokat átizzítja a személyes élmény heve, ami az olvasót szinte a látvány részesévé teszi. Ezt elősegíti a kitűnően válogatott képanyag, amely a szöveghez igazodik. Az 1963-ban elhunyt szerző műve ma is forrásanyagnak számít a hasonló témájú kutatásokhoz. 

Az előző két kiadás már régen eltűnt a könyvesboltokból. Ez alkalommal változatlan szöveggel és némileg felfrissített képanyaggal jelenik meg a mű. A kiadvány bibliográfiáját kiegészítettük az aktuális szakirodalom jegyzékével. A jó áttekintést a térképek, az ábraanyag, és a névmutató biztosítja.

Thursday, April 23, 2015

Wojtilla Gyula: A mesés India

Alcím: A legrégibb magaskultúrától a XVIII. századig

India az európaiak tudatában mindig is a csodák országaként élt, és már a legrégibb időktől kezdve sokan próbálkoztak azzal, hogy eljussanak erre a titokzatos tájra, a mahárádzsák, páriák, kígyóbűvölők, jógik, szent tehenek, elefántok, drágakövek, fűszerek földjére, ahol az emberek kasztrendszerben élnek, és a lélekvándorlásban hisznek. Kötetünk ennek a kontinensnyi országnak közel négy évezredes történetébe szeretné az olvasót bevezetni, az i.e. 3-2. évezredtől kezdve, amikor kialakult az első jelentős indiai civilizáció: a korai páratlan Indus völgyi vagy harappai civilizáció, a XVII. századig, a mogul uralom bulásáig s az angol gyarmatosítás kezdetéig.

Tuesday, April 7, 2015

John L. Brockington: A szent fonál

J. L. Brockington, a neves skóciai indológus angol nyelven számos kiadást megért könyve, A szent fonál végigvezeti az olvasót a hinduizmus három évezredes történetén, zegzugos útjain, a homályos kezdetektől egészen napjainkig. A szent fonál nem csupán a három felső varna férfi tagjainak beavatási szertartásán kapott és életük végéig viselt materiális fonál, hanem afféle Ariadné fonalaként kézbe vehető segítség, hogy a beavatatlan ne vesszen bele abba a mérhetetlenül bonyolult halmazba, amit India fő vallási irányzatainak önállóan szinte áttekinthetetlen szövevénye jelent. 

Írását ma már a világ számos egyetemén tankönyvként használják, hiszen – mint kritikusai megállapítják – a mű „csodálni való áttekintés”, „nagyszerűen és tömören megírt munka”, amely részrehajlás nélküli, elfogulatlan, szektás befolyásoktól mentes, őszinte ismertetést nyújt, egyúttal vall a hinduizmus kérdőjeleiről, datálási nehézségeiről és a szerző saját bizonytalanságairól is. 

Útmutatóul szolgál egy nagy és erős világvallás történetében, értékrendjében, múltjában és jelenében, segíti a laikus olvasót ismeretei rendszerezésében, bővítésében.

A kötet Mutatója az eligazodást szolgálja, irodalomjegyzéke pedig a témával összefüggő és magyar nyelven is hozzáférhető művekről kínál válogatást mindazok számára, akik tovább kívánnak tájékozódni a hinduizmus elgondolkodtató és sokszor magas irodalmi értéket képviselő alkotásainak segítségével.

U. R. Anathamurthy: A halotti szertartás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Hirtelen megfordultam az erdő sűrűjében. De a kétely, a döntés, ez az egész helyzet nem csupán rám tartozik, benne foglaltatik az egész közösség. Benne foglaltatik a vívódás, a gyötrelem. Naranáppá halotti szertartásának ügyét nem magam igyekeztem megoldani, hanem az istenhez fordultam, s az ősi törvénykönyvekhez. S vajon nem éppen e célra alkottuk a Könyveket? Hiszen minden döntésünk eltéphetetlenül kötődik az egész közösséghez. Minden egyes cselekedetünk magába öleli őseinket, tanítómestereinket, isteneinket, valamennyi embertársunkat. Ebből származik ez a vívódás. Vajon megéreztem-e ezt a vívódást, midőn Csándrival feküdtem?” – így gyötrődik önmagában Pránésa, a regény főhőse.

A bölcs Pránésa a szellemi felkészülés, a lemondás és vezeklés útját választotta a tökéletesedéshez számos újjászületésen keresztül vezető hívő hindu útjaként. Megtartja a legfelső bráhman kaszt valamennyi előírását, ő a közösség tiszteletre méltó vezetője, lemondott a hindu életszakaszok közül a másodikról, a családalapítás és a földi javak gyűjtésének életmódjáról, csak azért, hogy erényes, önmegtartóztató, áldozatos életével érdemeket szerezzen következő újjászületéséhez.

– A bráhman közösség másik tagja, Naranáppá viszont elveti a brahmanikus életmód előírásait. Szép számmal akadnak követői a fiatalok között, mert jobban tetszik nekik mesterük földi örömöket igenlő, a külvilág csodáit kínáló életmódja, mint az aszott bráhmanok bőjtökkel tűzdelt, befelé forduló hétköznapjai. Naranáppá azonban váratlanul meghal, s miként életében, halálában is megoldhatatlan feladat elé állítja Pránésát.

A kérdés az, hogy a hitehagyott Naranáppát megilleti-e a bráhmanok halotti szertartása, és ha igen, ki végezze el. Életútja, a szamszkára feljogosítja-e Naranáppát a halotti szertartásra, a szamszkárára. S vajon a Mester életútja, ez a másik szamszkára felkészíti-e Pránésát a megfelelő döntés meghozatalára?

R. K. Narayan: A pénzügyi szakértő

Már a regény címe is ironikus, hiszen Narayan pénzügyi szakértője egy banjanfa alatt ült, könyvelését kopott notesz, pénztárcáját bádogdoboz jelzi. Malgudi városát, a regény színterét hiába keresnénk a térképen, a híres indiai író képzelete teremtette meg mintegy húsz évvel ezelőtt.

 Mégis itt, ebben a nem létező dél-indiai kisvárosban – valahol Mysore környékén, ahol a legtöbb Narayan-regény játszódik – élő, hús-vér emberek járnak-kelnek, szeretnek, szenvednek, küszködnek és buknak el; emberek, akik a távolság, a megszépítő messzeség ellenére sem az egzotikus mesék hangulatát idézik, hanem a szürke mindennapok szomorúságát, az igazi és hamis küzdelmét, a szegények és gazdagok ellentétét; a bűn és a bűnhődés örök nagy emberi komédiáját.

Márgalja, a pénzügyi szakértő ebben a történetben azonban nem azért bukik el, uzsorakamatot szed a nyomorgóktól és kifosztja ügyfeleit, hanem mert be akarta csapni az isteneket (akikben hisz), mert megszegte az alkut, amelyet a siker istennőjével kötött. Ezért tudja elviselni a bukást, és ezért kész újrakezdeni az életét, a munkát, mert érzi, megérdemelte a büntetését, s megfizetett vétkeiért. Narayan szelíd iróniája minduntalan szarkazmusba csap át; de megmutatja nekünk szereplői emberi méltóságát is, és el tudja hitetni, hogy hőse esendő, szeretetre méltó ember, akit csak a nyomasztó körülmények taszítanak a számára is idegen életformába, a pénzoligarchiák világába, és életútja voltaképpen szabályszerűen kanyarodik vissza a banjanfa alá.

Thursday, January 22, 2015

Kara György: Mongólia

Részlet az előszóból:

"Az első magyarok jó hét évszázada - s nem jószántukból jártak mogol földön, mikor a Dzsingisz-fiak birodalma tengertől tengerig ért. Száz esztendeje a kalandos életű Bálint Gábor kutatott rokon szók utá a mongol élő istenek székvárosában, bő félszáz éve meg hazaigyekvő szibériai hadifogoly magyarok sodródtak délre a mongol forradalommal.

Manapság évről évre százak teszik meg repülőgépen vagy vasúton a Magyarország Mongólia közötti hétezer kilométernyi utat, hogy néhány napot, hónapot vagy éppen évet töltsenek itt, látogatóként, kiküldetésben vagy munkával.  ..."

Wednesday, January 21, 2015

Kara György (szerk./ford.): A mongol irodalom kistükre

Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és népköltés műveiből

Lőrincz László: Mongol ​mitológia

 A ​mongol népek mítoszai, mitikus elképzelései s a belőlük összeálló mitológia a szakemberek igen szűk körét kivéve ismeretlen volt még a mítoszokkal foglalkozó kutatók előtt is. A szerző hosszú évek kutatómunkájának eredményeit összegezi e kötetben, megrajzolva a mongol népek mitológiájának körvonalait. A mongol népek körében a gazdasági fejlettségtől függően három mítoszrendszert különböztet meg: az ősközösségi társadalomban élő mongolok, a nagyállattartó lovasnomád, azaz a feudalizmus viszonyai között élő mongolok és a földműveléssel foglalkozó mongolság mitológiáját. Gazdag anyaggal illusztrált elemzéseiből előtűnnek a legősibb mitikus elképzelések – napmítosz, szoláris hérosz – maradványai, amelyek a buddhizmus hódítása nyomán részben feledésbe merültek. 

A szerző cáfolja azt a nézetet, hogy a különböző társadalmi fejlettségű mongol népek mitológiája a mongol mitológia fejlődésének különböző szakaszait jelentené, s rámutat arra, hogy ezek a mítoszrendszerek más-más gazdasági és társadalmi feltételek között, egymástól függetlenül alakultak ki.

Kara György (szerk./ford.): A köztes lét könyvei

Kelet klasszikusai sorozat

A Mahájána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása után az eszmélő-lény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek – istenek, szörnyek, mennyek és poklok – önnön elméjének szülöttei.

Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei.

Tuesday, January 20, 2015

Popper Péter: Az önmagába térő ösvény


Érdemes-e végigmenni az önmagába visszatérő ösvényen? Hiszen ugyanoda érkezünk, ahonnét elindultunk. Mégis, útközben sok minden történhet velünk. És bár világossá válik, hogy nincs Start és Cél, megérkezéskor mégis sokfélét másképp látunk, mint elinduláskor. Nem a világ alakul át, hanem mi változunk meg. Mit élt át a pszichológus szerző többszörös indiai tartózkodása során? Mit őrzött meg magában egyfajta kultúra levegőjéből? Mihez kezd ezzel az élményvilággal Európában, ha nem akar hindut játszani, indiai jelmezt ölteni, mert éppen Indiában jött rá, hogy ő mennyire nyugati ember. S éppen, mert alázattal tekint a Távol-keletre, egyre szilárdabb a meggyőződése, hogy aki nem találja meg a szellemi útját hazájában, az a Himalája hegyei között vagy a Gangesz partján sem fogja megtalálni.